2008. január 10., csütörtök

5. Fin del año 2007

Alessandro con sus juguetes y el DinoAparentemente el fin de año pasó como si nada, no hicimos grandes comidas ni bebimos nada diferente. Creo que tampoco vimos a nadie.

Un año que para nosotros significó mucho, un cambio importante, un sueño hecho realidad, un nenito que llegó para pintar sonrisas, las propias y las nuestras. Unos juguetes y un dinosaurio que nosotros preferimos dragón..., pero no, es el Dino, uno de sus preferidos y que siempre llama su atención.

No fue necesaria una gran fiesta, ni mucha gente, ni abarrotarse de comida y alcohol, para que sepamos que este fue el mejor año de nuestras vidas. Fue necesaria tan solo una sonrisa, la más dulce sonrisa que nunca imaginé filmada, que al día de hoy fue vista 3000 veces en youtube, y que ahora compartimos con ustedes.

Un poema hecho niño, sincero y en paz.


Tomando la teta
(31 de diciembre de 2007)
[duración: 2'03'']

2007. december 7., péntek

4. Három héttel később

Carlos és AlessandroEstos días que son tan pocos y sin embargo son millones de segundos disfrutados junto a vos. Tus gestos de tranquilidad, de aprendizaje, de alegría, de enojo, se nos van adhiriendo a los brazos, a la ropa, a la casa toda. No fue una sino varias las oportunidades en que nos dormimos mirándote dormir, porque transmitís una paz y una tranquilidad desconocidas para nosotros. Es una magia especial, tus murmullos de gato durmiente, las manitas que se sobresaltan con tus sueños o con el mínimo movimiento de la cama, tus ojitos oscuros que todo lo analizan. Y como novedad de estos últimos días en que cumplís tu tercera semana, sonrisas: todavía sospechamos que son solo reflejos, pero así fuera, da igual, porque a nosotros nos llena el corazón. También tus gestos gatunos, hacen que ahora mientras te sostengo y me mirás, me apretás con tus garritas, igual a como hacen los gatos.

Eszter és AlessandroAhora ya te pudimos bañar, después que se te cayó el resto del cordón umbilical, y también hicimos la primera salida en cochecito por el barrio, específicamente hasta un centro sanitario público donde te vieron unas pediatras. Dijeron que todo muy bien, que te desarrollás a un ritmo veloz (la media es de 30 gramos por día, pero vos llevás un promedio de 70 gramos) y que... sos "hermosísimo", como dijo una doctora hoy en el hospital. Y es verdad, de eso no tenemos ninguna duda. Para nosotros es una tranquilidad y también un orgullo que nos digan que es un bebé muy sano, siempre mérito de la mami Eszter, que te alimenta solo con su leche mientras sea posible, y de la alimentación sana que ella hace, en la que papá Carlos colabora seleccionando y cocinando con amor.

Como el tiempo de anuncios generales ya pasó, ahora dejamos un par de videos solo para familiares y amigos íntimos. Los tiempos de registraciones suman 45 minutos, por ese motivo hemos hecho dos resúmenes, uno con escenas cotidianas de 10 minutos, y otro de 6 minutos, con la primera salida en cochecito y el primer bagnetto.


Primeros días de Alessandro
(2 al 10 de diciembre de 2007)
[duración: 9'59'']



Paseo y baño
(10 de diciembre de 2007)
[duración: 6'42'']


Todas las fotos en estos albums web que iremos actualizando. Y aquí todos los videos completos, sin cortes, largos, solo para familiares y entendidos.

En estas imágenes se vislumbra la alegría que significa tu presencia para nosotros, y yo no paro de emocionarme cuando veo a tu mamita paseando orgullosa y feliz el cochecito con nuestro preciado tesoro. Todo en vos es presente y futuro.

2007. november 26., hétfő

3. Welcome to the life

Alessandro y su mamita Eszter Te imaginamos de tantas maneras que ya ahora no tienen ninguna importancia en comparación a como sos en verdad. A nuestros ojos sos maravilloso y no paramos de llorar de la emoción. Mamita está tan feliz de verte, de tocarte, sentirte ahí tan chiquitito. Yo te hablo sin parar mientras te paseo por la casa, mostrandote las habitaciones y cada rincón, y vos me mirás con esos ojazos que todavía ven poco, pero sentís mi voz y te tranquilizás. Esta tarde, para dejar descansar a mamá, pusimos un poco de música, Pink Floyd en versión para bebés, y los dos nos quedamos fritos en el sofá, vos durmiendo sobre mi pecho, tan tranquilito y apenas susurrando un ronquido. Tantos sueños desvelados en unas horas, toda la magia de la vida en un pintor de cielos que apenas asoma al mundo, con sus manitas envejecidas en el agua materna. Aparte de mamar y dormir, el pequeño mamiferus famelicus también empezó a explorar el mundo con sus ojitos, analizando cada detalle en el camisón de mamá y esos gestos indescifrables en el rostro de papá.

Alessandro y mamáAlessandro

Click en las fotos para agrandarlas.
En este album web hay otras 10 fotos más.

El parto fue un poco difícil, entonces después de 20 horas, el sábado 24 de noviembre a las 10:47 de la mañana, Alessandro salió... cabezón como su papá, motivo por el cual no hubo alternativa a una episiotomía (para quienes no lo sepan, es un corte que se realiza para ampliar la salida). Yo había visto algunos bebés ahí mismo en el hospital, entonces me había hecho una idea de un tamaño general. Pero al ver salir a Alessandro casi me asusto. Era enorme, con razón no salía. Los mismos del equipo médico lo dijeron ("vaya pe'azo 'e cachalote" dijo una chica joven que se había subido sobre la panza para empujar).
Las medidas que apuntaron fueron:
  1. 53 cm de largo

  2. 4,200 kg de peso
Flaco y largo, aparte de hermoso. Y si aún no les quedó claro cómo fue, aquí tienen una animación digital de un parto, hecha por una asociación médica, de buena calidad y muy ilustrativa:



Y esto es todo, el comienzo de un nuevo sol, unos ojitos buscadores, sueños por pintar, y un corazón que se suma al nuestro para seguir el camino de la vida.

2007. szeptember 9., vasárnap

2. Mosolyom új dimenziója

Eszter vajaskenyeret majszolva, 1974Na, már nem is tudom, hogy mennyi ideje vagyok itt bent. Nem mintha annyira rossz volna itt, de már kezdem kicsit elunni magam... Az egyetlen dolog amivel itt játszani lehet az ez a köldökzsinór, amely már eléggé kifárasztott, na és persze hallom, hogy mi minden történik odakint...

Még szerencse, hogy Anyu beszél hozzám és megmagyaráz dolgokat, mialatt kívülről megsimogat gyengéd kezével, amelyet, lévén annyira gyöngéd és melegséges, én apró csiklandozásként érzékelek. Persze Apu is jön néha és beszél hozzám, megkérdez tőlem dolgokat, amelyekre én csak ütésekkel válaszolhatok: egy ütés az az igen, két ütés az a nem. De a nevetésből és amit később mondanak úgy érzem, hogy nemigen értették meg a kódot, vagy ami még rosszabb, pontosan fordítva értelmezték!

Anyu elmesélte, hogy amikor kislány volt, nagyon élvezte, hogy vajaskenyeret készítsenek neki, amikor a családjával a víz mellett töltötték el a napot.

Én hallom őket beszélgetni és nevetni, tudom, hogy már nyugtalanul várnak és, hogy nagyon de nagyon szeretnek. Néha ugyan kicsit túlzásba esnek a velem kapcsolatos terveikkel és tervezgetéseikkel. Azt hiszem, hogy talán kicsit még sietteni is akarnak, úgyhogy majd az adott pillanatban meg kell, hogy fékezzem őket: csak nyugi, rengeteg időm van még ahhoz, hogy felnőjek.

Eszter hat hónapos terhesenAnyu gyönyörű, ahogyan a pocijával feszít, ahol engem féltve őriz és megóv. A napokat a vízburkomban úszkálva és hempergőzve töltöm el. Amikor elérkezik a délután két óra, az ebéd ideje, anyut néhány apró rugással figyelmeztetem arra, hogy itt a kaja ideje, és nagyra tátom a számat, hogy megegyem mindazt a finom gyümölcsöt, kenyeret és sajtot amit apránként eljuttat hozzám. Anyukám nagyon vigyáz rám, azt mondja nagyon fontos, hogy mit eszik, mert most én is vele osztozom az ennivalón. Hallom őket, ahogyan beszélnek különös dolgokról, amelyeket én nem ehetek, és hallom, hogy az a zsivány Apu megeszi azt a valamit, amit ők csokinak hívnak... Persze ha kikerülök, akkor majd utánajárok, hogy miről is van szó, és hogy csakugyan annyira klassz-e, mint ahogyan mondják. Délutánonként hallom a közelben lévő madarak csivitelését mialatt Anyu pihen és “olvas”, ezt a valamit tökéletes nyugalomban teszi.

De újból hangsúlyoznám, hogy már kissé kezdem unni magam, nem csinálok egyebet, mint hogy növök és fejlődök, tanulok mindabból amit Anyu hasán keresztül a külvilágból hallok, és ez a bizonyos köldökzsinór, ami az elején még annyira szórakoztatónak tűnt, most már kissé zavar.

Eszter és GeryItt bent a hőmérséklet mindig egyforma (még szerencse), de azt mondják, hogy odakint már elmúlt a nyár. Én megéreztem néhány vendég jelenlétét a házban, egy gyengéd hangot, amely Anyu apukájáé volt, vagyis nagypapámé, Antalé. És mellette volt egy másik hang is, az unokatesvéremé, Geryé, akiből szintén a béke és a nyugalom áradt felém, Anyuval oroszlános és gazellást játszottak, megölelték egymást, valahol egy kicsit felkészítette őket arra, hogy milyen lesz az én megérkezésem. Nekem ez nagyon tetszett, jó volt arra, hogy felkészülhessenek és nagyjából elképzeljék milyen is lesz a velem való együttlét. Persze, hogy más lesz, hiszen minden ember különböző, és egy nap majd személyesen is megismerkedhetek Geryvel. Kár, hogy nem fogok tudni játszani vele, mert akkorra már annyi idős lesz, hogy nem játékokon fog járni az esze, és még kevésbé gyerekekkel ... de azért így is jó barátok leszünk.

Vannak napok, amikor egy különleges helyre visznek, ahol különféle gépek és műszerek vannak, amelyekkel engem vizsgálnak. Tudom, hogy a legjobb szándékkal teszik, de ... mi van az én magánéletem tiszteletben tartásával?

Itt van az utolsó rólam készült videófelvétel, melyen eléggé mulatságos dolgokat művelek, úgy mint hatalmasra tátom a számat nyelés vagy ásítás közben, mosolygok, mert annyira boldog vagyok, hogy nekem ilyen fantasztikusan jó szülők jutottak és a homlokomat vakargatom a lábam nagyujjával (olyan akrobatikus mutatvány, amelyet valíszínűleg senki közületek nem tud utánam csinálni). Milyen kár, hogy egész idő alatt az a fránya köldökzsinór a pofim és a kamera közé ékelődött, pár folttal lerontván kissé arcvonásaimat ... pedig ez a bizonyos zsinór nem más, mint az én játékszerem.


4D ultrahang 27. hét
(2007. augusztus 17.)
[hossza: 5'40'']

Az igényesebbeknek: ha kétszer kattintasz a videora, akkor kinyílik egy új ablak (youtube) ahol teljes képernyő szélességében lehet megnézni a videót. Le kell állítani a videó lejátszását a blogon belül, különben a zenék össze fognak keveredni.



Eszter és Carlos Pinedában, 2007. augusztusAz az igazság, hogy néha én is elég türelmetlen vagyok, már szeretnék kimenni és felfedezni Anyu és Apu arcát, és hogy milyen is ez a zajos kinti világ. Anyunak a szívét hallom amióta az eszemet tudom, és lágy hangját is; Apunak a hangját is hallom, aki a tréfáival mindig megnevettet, érzem hozzám hajoló nagy kobakját is amint a szívem lüktetését igyekszik meghallgatni, addig amíg el nem unom a dolgot és néhány, a fülére elhelyezett apró rugással sikerül eltávolítanom. Ők azt mondják, hogy még várjak, hogy teljesen ki kell fejlődjek mielőtt kikerülnék ... de hiszen már csak a tüdőm van hátra, a többi szerveim már tökéletes állapotban vannak! Végül is tudom, hogy csak azért mondják, mert nagyon szeretnek, ezt érzem és tudom is, és még azt is tudom, hogy milyen szerencsés kisfiúnak mondhatom magamat Eszter Anyukámért és Carlos Apukámért. Óh, már majdnem elfelejtettem mondani, ha esetleg még nem tudnátok, hogy ... a nevem Alessandro.


Ha megjegyzést akarsz bejegyezni, akkor megjelölöd, az "Egyéb" gombot, beírsz egy nevet, majd ráklikkelsz a "Megjegyzés küldése" gombra.

2007. július 15., vasárnap

1. Filius in somnis apparuit

Blanes (2006)Ha arról kell beszélnem, hogy hogyan mennek a dolgok itt kint, azt mondanám, hogy egy kicsit nehezen. És te megkérdeznéd "ez miért van?", "az miért van?", és mi mindig őszintén válaszolnánk, ha tudjuk a választ, vagy azt mondanánk "nem tudjuk", amikor nem.

Évek óta álmodoztunk rólad, elképzeltük milyen lennél, hogyan készítenénk elő neked az utat, hogy megtanítsunk szárnyat bontani, hogyan néznél vissza ránk, amikor már megtanultál szárnyalni és elkezded felépíteni saját éltedet.

Így kezdésként engedd meg, hogy meséljek kicsit magunkról, két koboldról, akik el kezdtek álmodni rólad és végül a maguk oldalán tudhatnak.

Tejeskávé a Fonda Europában, Granollers (2005)Történetünket azon találkozás óta szövögetjük, mikor is útjaink összeértek ezen világ egy esőjében. Ez a bolygó annyira kicsi, hogy lehetetlen volt, hogy ne találkozzunk.

Álmaink azon könyvekből és térképekből nőttek fel, melyeket mindketten ámulva fedeztünk fel, magunk elé képzelve csodálatos utazásokat, hajókat és repülőket, átkelve óceánokon, hegyeken, tavakon, felnőve itt és ott, minden fa, folyó és talpalatnyi nedves földrög mentén.

Véletlenül futottunk össze, de az azt megelőző életútunk nyitottá tett minket erre a találkozásra. Nincs semmi előre megírva, mi vagyunk saját létünk egyetlen szerzői.

Eszter Budapesten (1999)Eszter korcsolyával a lábán nőtt fel Magyarországon, jégre rajzolva álmait, mialatt balettcipőben lebegett, vagy a gerendán táncolt. Rengeteg könyv és erkölcsi alapelvek között nőtt fel, amelyek erős asszonnyá formálták, egy olyan szeretetre méltó tündrérré, aki tudja merre kell néznie és hogyan kell jó döntéseket hoznia. Amikor megismered a mosolyát és tekintetét, megérted majd, hogy miről beszélek. Egyelőre csak a szívét hallod, es ez a zene beszél neked kedves belső énjéről.

Carlitos (1971)Carlos délről indult, Argentína szívéből, a pampákról (pampa gringa), azon olasz és spanyol bevándorlók lakta vidékről, amely egy évszázada a világ gabona raktára volt, focilabdát kergetve, biciklijén őszi levelek máglyáját átugratva, alvó tehervonatokról hordókra átmászva, csendben pecázva a falu közelében meghúzódó patakban, tanulva a Colón állatkertjében lakó állatoktól és az azokat örző Don García anekdotáiból, amelyek az állatvilágról, vagy a törtenelemről szóltak és akinek mindig volt valami érdekes mesélnivalója mialatt az állatok vizét cserélte, vagy ketreceiket tisztította.

Apa már hangolja neked a gitárt, hogy mikor eljön az ideje már játszhass rajta. Carlos is tud nevetni, amikor arra kerül a sor és barátok között érzi magát, hatalmas szíve van, amelyet apránként már érezhetsz nedves házikód burkából, és amelyet igazán akkor fogsz felfedezni, amikor majd úgy döntes, hogy előjössz és meglátod hatalmas arcát, ammelyel játszhatsz majd.

Egy csók Budapesten (1998)Látod, hogy ez a világ olyan pici, hogy egyáltalán nem meglepő, hogy összetalálkoztunk. Hogyan is ne találkoztunk volna, mikor mindketten kerestük egymást az élet térképén kiskorunktól fogva, ugyanúgy élvezzük Vivaldi zenéjét, könyvektől roskadozó otthonokban nőttünk fel és imádjuk a csokoládét? Világos, hogy nem mindenben értünk egyet: én inkább a teljesen keserű mandulás csokoládét szeretem, míg Eszter számára a fehér csoki a legjobb.

Saját egünkre egy szivárványt rajzoltunk fel, és sajátos színeinknek mi adtunk nevet. Fölépítettünk egy várat szavakból, fényképekből, barátokból, dalokból, ízekből, zenéből, könyvekből és egy szem cseresznyéből. És a kastély legmagasabb pontján nincs kitűzve semmilyen zászló, az itt teljesen fölösleges volna.

Segesvár, Erdély (2001)Most, hogy te jössz, néhány dolgot megváltoztatunk a várunkban, mert az fontos, hogy mindened meglegyen ami szükséges, de csak amennyi szükséges. Nem akarunk abba a környezetünkben oly gyakran megfigyelt hibába esni, hogy neked "mindent megadjunk". Mi neked nem fogunk abszolúte mindent megadni. Viszont minden szükségest megadunk majd neked ahhoz, hogy jó ember váljék belőled, és mindenek előtt egy minden értelemben vett szabad ember, ez az a legfontosabb cél amely a szemünk előtt lebeg. Aki szabadon rendelkezhet, mentes az ostoba előítéletektől, amelyeket sajnos időnként még hallunk, mentes a zászlóktól és nyelvi korlátoktól, aki szabadon hozhatja meg saját döntéseit amikor arra kerül a sor, és szabadon lehet szolidáris a rászorulókkal.

Parthenon, Athén (2001)Mindezekhez mi biztosítjuk neked a szeretetet, a szükséges ismereteket és a megfelelő eszközöket. A szeretet az ugyanaz, amellyel ezen erődünket felépítettük, ez a viccekkel megfestett mindennapi mosoly és a gesztusokkal és tekintetekkel megalkotott saját nyelvezetünk, ahol soha nem volt egy rossze helyen elejtett megjegyzés ami megbonthatta volna ezt a harmóniát. Az ismeretek, amelyet sok szeretettel és tudatosan átadunk neked saját egyéni tapasztalataink és kultúránk része.

Első az átadott eszközök között a nyelv lesz, minden emberi lény sajátja. Saját éddigi életútunkból kiindulva meg fogsz tanulni magyarul, mely anyukád nyelve, apukádtól argentínul, csakúgy mint katalánul, mert ez szülőfölded nyelve és angolul, mert ez a birodalom nyelve, amely, függetlenül ezen negatív aspektustól, hozzásegít ahhoz, hogy szinte bárkivel komunikálhass ezen a bolygón.

Azon túl, hogy veled álmodtunk és mindenféle terveket szövögetünk a jövőddel kapcsolatban, ami leginkább tetszik nekünk benned az a jelen. Most szeretünk téged amiért vagy és amilyen leszel. Mindazon dolgokon túl, amelyeket veled kapcsolatban elképzelhetünk, van egyetlen vezérelv, amelyen alapul minden amit mondhatunk neked, és ez az egyetlenegy ami igazán fontos: nagyon szeretünk téged, a részünk vagy, és te vagy a beteljesedett álmunk, megvalósult tervünk, drága szeretett fiunk.


Ultrahang 10. hét
(2007. április 20.)
[hossza: 3'27'']



Ultrahang 16. hét
[Dr. Serra magyarázatával, mikor is felfedezi, hogy kisfiú]
(2007. június 1.)
[hossza: 6'01'']

Gyönyörű bolygónkon, a Földön jössz világra, ahol ezer és ezer csodálatos dolgot fedezhetsz fel, hozzánk hasonló jó embereket, azon távoli barátokat, akik mindig elkísérnek, megerősítenek, jólelkű barátokat, akik itt vesznek körbe minket, de sajnos találkozol majd másfélékkel is, gonosz, önző, veszélyesen frusztrált, elvtelen emberekkel, amire szintén fel kell készülnöd. Megismered majd bolygónk szépségeit csakúgy, mint ínségeit, mindkettő ugyanazon dolog része. Mi szeretetet adunk neked, mert az az élet alapeleme; ismereteket, amelyek segítenek abban, hogy emberré váljál; etikát, hogy helyesen cselekedhess és megvédd az igazságot; szabadságot, hogy felépíthesd saját jövődet. Saját fénysugarad fog majd irányítani az életutad egyéb tájain.




Ha megjegyzést akarsz bejegyezni, akkor megjelölöd, az "Egyéb" gombot, beírsz egy nevet, majd ráklikkelsz a "Megjegyzés küldése" gombra.